13. szabály: Ne lopj!
13. NE LOPJ!
Ha az ember nem tiszteli a tulajdonjogot, saját tulajdona és dolgai is veszélyben vannak.
Az, aki valamilyen okból képtelen becsületes úton javakat felhalmozni, lehet, hogy úgy tesz, mintha egyébként sem birtokolna senki semmit. De meg ne próbáld ellopni a cipőjét!
A tolvaj rejtélyekkel hinti tele a környezetet: mi történt ezzel, mi történt azzal? Egy tolvaj messze több bajt okoz, mint az ellopott dolgok értéke.
Szembetalálva magukat a vonzó árucikkek hirdetéseivel, attól gyötörve, hogy semmi olyan tevékenységre nem képesek, amely elég értékes ahhoz, hogy cserébe vagyontárgyakat kapjanak, vagy egyszerűen csak egy késztetéstől hajtva, azok, akik lopnak, azt képzelik, hogy valami értékeset szereznek meg alacsony áron. De épp ez a gond: az ár. Az ár, amelyet a tolvajnak ténylegesen meg kell fizetnie, hihetetlenül magas. A történelem legnagyobb rablói azzal fizettek zsákmányukért, hogy nyomorult búvóhelyeken és börtönökben tengették életüket, és az „aranyéletből” mindössze néhány ritka pillanat jutott ki nekik. Nincs olyan mennyiségű lopott érték, amely megérne ilyen szörnyű sorsot.
A lopott javak rengeteget veszítenek értékükből: rejtegetni kell őket, és örökös fenyegetést jelentenek magára a szabadságra.
A tolvajt még a kommunista államokban is börtönbe csukják.
A dolgok ellopása valójában csak annak a beismerése, hogy az illető képességei nem elegendők ahhoz, hogy becsületesen boldoguljon. Vagy hogy van benne egy árnyalatnyi őrültség. Kérdezz meg egy tolvajt, hogy a kettő közül melyik: vagy az egyik, vagy a másik.
A boldogsághoz vezető úton
nem lehet lopott javakkal haladni.
