Üdvözöljük Az út a boldogsághoz e-tanfolyamon

1

Az ember, miközben éli az életét, elkerülhetetlenül kötelezettségeket halmoz fel. Valójában már bizonyos kötelezettségekkel születünk, és ezek attól fogva inkább csak halmozódnak. Nem új vagy újszerű gondolat, hogy adósai vagyunk szüleinknek, amiért világra hoztak minket, és felneveltek. Becsületére válik a szülőknek, hogy ezt nem erőltetik túlzottan. De ez akkor is kötelezettség: még a gyerek is így érzi. És ahogy az élet tovább folyik a medrében, egyéb kötelezettségeket is felhalmozunk – más emberek, barátok, a társadalom, sőt a világ felé is.

Rendkívül rossz szolgálatot teszünk az illetőnek, ha nem engedjük, hogy teljesítse vagy kiegyenlítse kötelezettségeit. A „gyermekkori lázadás” nem kis részét okozza, hogy mások nem hajlandók elfogadni az egyetlen olyan „fizetséget”, amellyel a csecsemő, a gyerek vagy a kamasz meg tudna szabadulni „kötelezettsége terhétől”: a csecsemő mosolyát, a gyermek ügyetlen segíteni akarását, a kamasz esetleges tanácsait – vagy csak azt az erőfeszítését, hogy szüleinek jó gyermeke legyen – rendszerint nem ismerik fel, és nem fogadják el; ezek az erőfeszítések lehetnek rosszul irányzottak, gyakran rosszul tervezettek is – gyorsan alábbhagynak. Amikor ezek az erőfeszítések nem képesek kiegyenlíteni a tartozás irdatlan nagyságát, tetszőleges számú mechanizmus vagy kimagyarázás léphet a helyükbe: „Az ember valójában nem tartozik semmivel”, „Eleve tartoztak nekem mindezzel”, „Nem kértem, hogy megszülessek”, „A szüleim vagy a gyámjaim semmit sem érnek”, „Különben sem érdemes élni” – csak hogy néhányat említsünk. Ám a kötelezettségek mégis tovább halmozódnak.

A „kötelezettség súlya” roppant nehéz teher tud lenni, ha az ember nem lát módot a kiegyenlítésére. Mindenféle egyéni vagy társadalmi zavart idézhet elő. Amikor egy tartozást nem lehet kiegyenlíteni, akkor azok, akiknek tartoznak, gyakran akaratukon kívül a legváratlanabb reakciók célpontjában találják magukat.

A nem törlesztett kötelezettségek és adósságok problémájával küzdő személynek egyszerűen azzal segíthetünk, hogy átvesszük vele az összes eddig összegyűlt, nem teljesített kötelezettséget – erkölcsit, társadalmit és pénzügyit –, és kidolgozunk valami módot mindazok kiegyenlítésére, amelyekkel még mindig adósnak érzi magát.

Egy gyerektől vagy felnőttől el kellene fogadnunk azokat az erőfeszítéseket, amelyeket azoknak a nem pénzügyi természetű kötelezettségeinek a törlesztésére tesz, amelyekről úgy érzi, hogy talán tartozik velük. A pénzügyi természetűek kiegyenlítésére pedig segítenünk kellene, hogy valamilyen kölcsönösen elfogadható megoldást találjunk.

Beszéld le az embereket arról, hogy több kötelezettséget halmozzanak fel, mint amennyit ténylegesen ki tudnak egyenlíteni, vagy vissza tudnak fizetni.

A boldogsághoz vezető úton
nagyon nehéz haladni, ha a vállunkat
olyan kötelezettségek terhe nyomja,
amelyekkel nekünk tartoznak, vagy amelyeket
mi nem egyenlítettünk ki.

1. 1. kötelezettség: annak a ténye vagy állapota, hogy valaki adósa egy másik embernek egy bizonyos szolgálatért vagy szívességért cserébe; egy kötelesség, szerződés, ígéret vagy bármilyen más társadalmi, erkölcsi vagy jogi követelmény, amely arra kötelez valakit, hogy megtegyen vagy éppen ne tegyen meg bizonyos dolgokat; az az érzés, hogy az ember tartozik valaki másnak.