12-3. szabály: Óvd és tedd jobbá a környezeted! – Segíts gondját viselni a bolygónak!
12-3. SEGÍTS GONDJÁT VISELNI A BOLYGÓNAK!
Nagyon nagynak, némelyek számára egyenesen irreálisnak tűnhet az az elképzelés, hogy a bolygó részben az övék is, illetve hogy tudnak segíteni, és kell is segíteniük gondját viselni. Pedig manapság, ami a világ másik felén történik, még akkor is, ha olyan nagyon távol, kihathat a saját otthonodban történő dolgokra.
A Vénuszra küldött űrszondák legújabb felfedezései kimutatták, hogy saját világunk olyan mértékben leromolhat, hogy nem lesz képes többé az élet fenntartására. És lehetséges, hogy ez még a mi életünkben meg fog történni.
Vágj ki túl sok erdőt, szennyezz be túl sok folyót és tengert, tedd tönkre a légkört – és nekünk annyi. A felszíni hőmérséklet perzselően forróvá, az eső kénsavvá válhat. Minden élet elpusztulhat.
Feltehetjük a kérdést: „Még ha ez igaz is volna, mit tehetnék én ellene?” Nos, ha egyszerűen csak összeráncolnánk a szemöldökünket, amikor az emberek olyan dolgokat tesznek, amelyekkel a bolygót rongálják, már ezzel is tennénk valamit. Már azzal is tennénk valamit, ha csupán az lenne a véleményünk, hogy egyszerűen nem helyes tönkretenni a bolygót, és ezt meg is említenénk.
A bolygóról való gondoskodás saját házunk táján kezdődik. Kiterjed arra a területre, amelyen áthaladunk, miközben iskolába vagy munkába megyünk. Magában foglalja az olyan helyeket is, ahová kirándulni vagy üdülni megyünk. A talajt és a vízkészletet beszennyező szemét, a könnyen tüzet fogó, elszáradt bozót mind-mind olyan dolgok, amelyekhez nem szükséges hozzájárulnunk, és amelyek ellen az egyébként tétlen pillanatokban tehetünk valamit. Egy fa elültetése elég kis dolognak tűnhet, de ez már valami.
Néhány országban az idős emberek és a munkanélküliek nem omlanak össze idegileg a tétlen ücsörgéstől: alkalmazzák őket a kertek, a parkok és az erdők gondozására, a szemét felszedésére, és hogy kicsit szebbé tegyék a világot. A bolygó gondozására fordítható erőforrásokban nincs hiány. De többnyire figyelmen kívül hagyják őket. Szembeötlő, hogy az USA-ban az 1930-as években létrehozott Polgári Környezetvédelmi Alakulat – amelyet azzal a céllal szerveztek meg, hogy hasznosítsák a nem foglalkoztatott katonatisztek és fiatalok energiáit – e válságtól sújtott időszakban a nagyszabású kezdeményezések között azon kevesek egyike volt, már ha nem az egyetlen, amely messze több jólétet teremtett az állam számára, mint amennyi pénzt ráköltöttek. Hatalmas területeket erdősítettek újra, és más olyan értékes dolgokat is tettek, amelyekkel gondját viselték a bolygó USA-beli részének. Szembeötlő, hogy a Polgári Környezetvédelmi Alakulat ma már nem létezik. Azt a keveset azonban mi is megtehetjük, hogy véleményünkkel csatlakozunk ahhoz, hogy az ilyen kezdeményezések megérik a fáradságot, és támogatjuk azokat a véleményformáló személyeket és szervezeteket, akik és amelyek környezetvédelmi munkát folytatnak.
Technológiában nincs hiány. Ám a technológia és annak alkalmazása pénzbe kerül. Pénz pedig akkor áll rendelkezésre, ha ésszerű gazdasági irányelveket követnek: olyan irányelveket, amelyek nem csak arra jók, hogy mindenkit büntessenek. Léteznek ilyen irányelvek.
Sok mindent tehetünk azért, hogy segítsünk gondját viselni a bolygónak. Ez azzal a gondolattal kezdődik, hogy ezt meg kellene tennünk. A következő lépés pedig az lenne, hogy másoknak is javasoljuk, hogy ők is ezt tegyék.
Az Ember képessé vált a bolygó megsemmisítésére. Fel kell juttatni arra a szintre, hogy képes legyen megmenteni, és ennek érdekében cselekedni is kezdjen.
Végtére is, a bolygó ad szilárd talajt a lábunk alá.
Ha mások nem segítenek megóvni és jobbá tenni a környezetet, lehet, hogy a boldogsághoz vezető útnak – amelyen haladhatnánk – egyáltalán nem lesz alapja.
