20. szabály: Próbálj úgy bánni másokkal, ahogy te szeretnéd, hogy ők bánjanak veled!
20. PRÓBÁLJ ÚGY BÁNNI MÁSOKKAL, AHOGY TE SZERETNÉD, HOGY ŐK BÁNJANAK VELED!
Ez egy pozitív változata az „Aranyszabály”-nak.
Ne lepődj meg, ha valaki neheztelni látszik, amiért azt mondják neki, hogy „legyen jó”. De lehet, hogy a neheztelés egyáltalán nem a „jónak lenni” gondolatának szól. Lehet, hogy azért neheztel, mert valójában félreérti a szó jelentését.
Sok ellentétes véleménybe és zűrzavarba keveredhetünk azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a „jó viselkedés”. Talán soha nem fogtuk fel – még ha a tanár tudta is –, hogy miért az adott jegyet kaptuk „magatartásból”. Még az is előfordulhat, hogy hamis adatokat adtak nekünk, vagy mi magunk tételeztünk fel hamis adatokat a „jó viselkedéssel” kapcsolatban: „a gyereknek hallgass a neve”, „jónak lenni annyit jelent, hogy tétlenek vagyunk”.
Mindazonáltal, van rá mód, hogy az egészet teljes megelégedésünkre tisztázzuk.
Minden korban és a legtöbb helyen az Emberiség felnézett bizonyos értékekre, és tisztelte őket. Ezeket erényeknek1 nevezzük. Bölcsek, jámbor életű emberek, szentek és istenek sajátjának tartották őket. Ezek különböztették meg a barbárt a kulturált embertől, a káoszt a rendes társadalomtól.
Nem feltétlenül kíván sem mennyei parancsszót, sem a filozófusok vastag köteteiben végzett fárasztóan unalmas kutatást, hogy felfedezzük, mi a „jó”. Mi magunk juthatunk felismerésre a témában.
Ezt majdnem mindenki képes kigondolni.
Ha végiggondolnánk, mit szeretnénk, hogyan bánjanak velünk mások, akkor kikövetkeztethetnénk, hogy melyek az emberi erények. Egyszerűen csak gondold végig, mit szeretnél, hogyan bánjanak veled az emberek.
Mindenekelőtt talán azt szeretnéd, hogy igazságosan bánjanak veled: nem szeretnéd, ha az emberek hazugságokat mondanának rólad, esetleg hamisan vagy durván elítélnének. Igaz?
Valószínűleg azt szeretnéd, hogy barátaid és társaid hűségesek legyenek: nem szeretnéd, ha elárulnának.
Talán azt szeretnéd, hogy sportszerűen bánjanak veled. Ne tévesszenek meg, és ne is szedjenek rá.
Azt szeretnéd, hogy az emberek méltányosan bánjanak veled. Azt szeretnéd, hogy becsületesek legyenek veled szemben, és ne csapjanak be. Így van?
Esetleg azt szeretnéd, hogy kedvesen, durvaság nélkül bánjanak veled.
Meglehet, hogy azt szeretnéd, ha az emberek tekintettel lennének a jogaidra és az érzéseidre.
Talán azt szeretnéd, hogy mások együttérzőek legyenek, amikor lehangolt vagy.
Ahelyett hogy lehordanának, valószínűleg azt szeretnéd, ha a többiek önuralmat tanúsítanának. Igaz?
Ha bármiféle tökéletlenséged vagy hiányosságod lenne, vagy ha baklövést követnél el, talán azt szeretnéd, ha az emberek toleránsak és nem kritikusak lennének veled.
Jobban szeretnéd, ha az emberek, ahelyett hogy a bírálatra és a büntetésre koncentrálnának, megbocsátóak lennének.Így van?
Lehet, hogy azt szeretnéd, hogy az emberek jólelkűek legyenek veled, és nem kicsinyesek vagy szűkmarkúak.
Valószínűleg arra vágysz, hogy mások higgyenek benned, ne pedig lépten-nyomon kételkedjenek.
Valószínűleg jobban szeretnéd, ha tisztelnének, ahelyett hogy sértegetnek.
Meglehet, hogy szeretnéd, hogy mások udvariasak legyenek hozzád, és azt is, hogy megbecsüléssel bánjanak veled. Igaz?
Talán szeretnéd, hogy az emberek csodáljanak.
Lehet, hogy azt szeretnéd, ha az emberek elismernének, amikor teszel értük valamit. Így van?
Valószínűleg szeretnéd, hogy mások barátságosak legyenek veled.
Némelyektől talán szeretetre vágysz.
És mindenekfelett, nem szeretnéd, ha ezek az emberek csak színlelnék ezeket a dolgokat; azt szeretnéd, ha viselkedésük teljesen valódi lenne, és őszintén cselekednének.
Te talán még többet is el tudsz képzelni. És itt vannak a könyvben foglalt szabályok is. De a fentiekkel nagy vonalakban már ki is dolgoztad mindazt, amit erényeknek nevezünk.
Senkitől sem kíván túl nagy képzelőerőt annak felismerése, hogy ha mások rendszeresen így bánnának vele, akkor az élete kellemes volna. És nem valószínű, hogy az illető nagyon utálná azokat, akik ilyen módon bánnak vele.
Van egy érdekes jelenség,2 amely az emberi kapcsolatokban működik. Amikor egy személy ráüvölt egy másikra, a másik késztetést érez rá, hogy visszaüvöltsön. Eléggé úgy bánnak velünk, ahogyan mi bánunk másokkal: valójában magunk mutatunk példát rá, hogyan kell velünk bánni. A undok B-vel, tehát B is undok A-val. A barátságos B-vel, tehát B is barátságos A-val. Biztos vagyok benne, hogy folyamatosan látod ezt működni. György minden nőt utál, tehát a nők is hajlamosak utálni Györgyöt. Károly mindenkivel durván bánik, tehát mások is hajlamosak durván bánni Károllyal – és ha nem merik nyíltan tenni, akkor talán magukban dédelgetnek egy rejtett késztetést, hogy tényleg nagyon durván bánjanak vele, ha valaha módjuk nyílik rá.
A regények és filmek valószerűtlen világában udvarias gonosztevőket látunk hihetetlenül hatékony bandákkal, és magányos hősöket, akik egyenesen bugrisok.3 Az élet valójában nem ilyen: az igazi gonosztevők rendszerint igen faragatlan emberek, és a csatlósaik még inkább azok. Napóleont és Hitlert lépten-nyomon elárulták saját emberei. Az igazi hősök a leghalkszavúbb emberek, akikkel valaha is találkoztál, és nagyon udvariasak a barátaikkal.
Amikor elég szerencsések vagyunk ahhoz, hogy találkozhatunk és beszélhetünk a hivatásuk csúcsán álló férfiakkal és nőkkel, gyakran az a megfigyelés döbbent meg minket, hogy egész egyszerűen ők a legkellemesebb emberek, akikkel valaha is találkoztunk. Ez az egyik oka annak, hogy a csúcson vannak; ugyanis legtöbbjük megpróbál jól bánni másokkal. És a körülöttük élők e szerint reagálnak, és hajlamosak lesznek ők is jól bánni velük, sőt megbocsátják nekik, ami kevés hibájuk van.
Az emberi erényeket tehát a magunk számára egyszerűen úgy dolgozhatjuk ki, hogy felismerjük, mi magunk hogyan szeretnénk, hogy bánjanak velünk. És ebből kiindulva – azt hiszem, te is egyetértesz vele – eloszlattunk minden zűrzavart arra vonatkozóan, hogy mi is valójában a „jó viselkedés”. Ez messze nem azt jelenti, hogy nem vagyunk aktívak, csendben, ölbe tett kézzel ülünk, és nem szólunk egy szót sem. A „jóság” nagyon aktív és hatalmas erő lehet.
A borús, visszafogott komolyságban nem sok öröm rejlik. Amikor a régiek közül néhányan úgy állították be, hogy az erény gyakorlása zord és lehangoló életvitelt kíván, ezzel hajlamosak voltak azt sugallni, hogy minden öröm abból származik, ha valaki gonosz; mi sem áll távolabb a tényektől. Az öröm és az élvezet nem az erkölcstelenségből fakad. Épp ellenkezőleg. Az öröm és az élvezet csak a becsületes szívekben kel életre. Az erkölcstelen emberek hihetetlenül tragikus, szenvedéssel és fájdalommal teli életet élnek. Az emberi erényeknek kevés közük van a búskomorsághoz. Ezek jelentik az élet napos oldalát.
Nos, mit gondolsz, mi történne, ha valaki megpróbálna a körülötte élőkkel
igazságosan,
hűségesen,
sportszerűen,
méltányosan,
becsületesen,
kedvesen,
rájuk való tekintettel,
együttérzően,
önuralommal,
toleránsan,
megbocsátóan,
jólelkűen,
bizalommal,
tisztelettel,
udvariasan,
megbecsüléssel,
csodálattal,
barátságosan,
szeretettel
bánni, és mindezt őszintén tenné?
Beletelhet tán egy kis időbe – de nem gondolod, hogy utána sok más ember is megpróbálna ugyanígy bánni ővele?
Még ha számolunk is az alkalmankénti gyarlóságokkal – a hírekkel, amelyek majd’ a szívbajt hozzák az emberre, a betörővel, akit kupán kell vágnunk, a tökkelütöttel, aki pont akkor vezet lassan a belső sávban, amikor épp késésben vagyunk a munkából –, elég világosan látható, hogy az illető ezzel az emberi kapcsolatok új szintjére emelné önmagát. Túlélési esélyei jelentősen megnövekednének. És bizonyos, hogy az élete is boldogabb lenne.
Képesek vagyunk befolyásolni a körülöttünk élők viselkedését. Ha még nem vagyunk ilyenek, sokkal könnyebbé tehetjük a dolgot, ha egyszerűen minden nap kiválasztunk egy erényt, és aznap arra specializálódunk. Ha így teszünk, végül az összes erénnyel rendelkezni fogunk.
A személyes hasznon kívül segíteni tudunk – nem számít, hogy milyen keveset – az emberi kapcsolatok új korszakának elkezdésében is.
A tóba dobott kavics hullámai a legtávolabbi partig is elgyűrűzhetnek.
A boldogsághoz vezető utat
sokkal derűsebbé teszi,
ha alkalmazzuk a szabályt:
„Próbálj úgy bánni másokkal,
ahogy te szeretnéd, hogy ők bánjanak veled!”
