Üdvözöljük Az út a boldogsághoz e-tanfolyamon

17-2. Tanulj!

Volt már rá példa, hogy valakinek hamis adatai voltak rólad? Okozott ez neked gondot?

Ez némi elképzelést adhat arról a rombolásról, amelyet a hamis adatok képesek előidézni.

Neked is lehet néhány hamis adatod valaki másról.

A hamis és az igaz adat szétválasztása megértést eredményez.

Egy csomó hamis adat vesz körül bennünket. Rosszindulatú emberek gyártják őket, hogy ezzel saját céljaikat szolgálják. Némelyik csak a tények egyszerű nem ismeretéből származik. A hamis adatok megakadályozhatják az igaz adatok elfogadását.

Valami megtanulásának fő folyamata abból áll, hogy megvizsgáljuk a rendelkezésre álló adatokat, szétválasztjuk az igazat a hamistól, a fontosat a lényegtelentől, és ezáltal olyan következtetésekre jutunk, amelyeket alkalmazni lehet. Ha ezt a módszert követjük, akkor jó úton járunk afelé, hogy kompetensek legyünk.

Minden „igazság” próbája az, hogy számodra igaz-e. Ha miután megszerezted az adathalmazt, tisztáztál benne minden meg nem értett szót, áttekintetted a helyzetet, és még mindig nem tűnik igaznak, akkor nem igaz – már ami téged illet. Vesd el! De ha kedved van hozzá, vidd tovább, és vond le a következtetést, hogy a te számodra mi az igazság. Végül is te vagy az, akinek ezeket majd használnia kell, vagy úgy kell döntenie, hogy nem használja őket; te vagy az, akinek ezekkel majd gondolkodnia kell, vagy úgy dönteni, hogy nem gondolkodik velük. Ha valaki vakon elfogad „tényeket” vagy „igazságokat”, csak mert azt mondták neki, hogy el kell fogadnia – olyan „tényeket” és „igazságokat”, amelyek az ő számára nem tűnnek igaznak, sőt egyenesen hamisak –, akkor annak szomorú végeredménye lehet. Ez az út vezet az inkompetencia szemétdombjára.

A tanulás egy másik része azt igényli, hogy egyszerűen emlékezetünkbe véssünk dolgokat – mint például a szavak helyesírását, matematikai táblázatokat és képleteket vagy a megfelelő gombok lenyomásának sorrendjét. Ám még az egyszerű memorizálás során is tudnunk kell, hogy mire való az anyag, és hogy hogyan és mikor használjuk.

A tanulás folyamata nem csupán adatok felhalmozását jelenti még több adat tetejére. Ez olyan folyamat, amely során új megértésekre és a dolgok végzéséhez jobb módszerekre teszünk szert.

Azok, akik boldogulnak az életben, igazából soha nem hagyják abba a dolgok tanulmányozását és megtanulását. A kompetens mérnök lépést tart az új módszerekkel; a jó sportoló folyamatosan figyelemmel kíséri sportágának fejlődését; minden jó szakember kéznél tart egy halom szakkönyvet, és tájékozódik belőlük.

Az új habverő- vagy mosógéptípus, a legújabb autó mind igényel némi tanulmányozást és tanulást, mielőtt kompetensen működtetni tudnánk. Amikor az emberek ezt a tanulmányozást elhagyják, konyhai balesetek történnek, és véres roncshalmazok jelennek meg az utakon.

Igencsak pökhendi fickó az, aki azt gondolja, hogy nincs már mit tanulnia az életben. Veszélyesen vak az az ember, aki nem tudja levetni előítéleteit és hamis adatait, és nem tudja őket olyan tényekkel és igazságokkal felváltani, amelyek megfelelőbben tudják segíteni a saját életét, és mindenki másét.

Lehet úgy tanulmányozni valamit, hogy valóban megtanuljuk, és használni is tudjuk azt, amit megtanulunk. Ez röviden a következőkből áll: olyan tanárral és/vagy tankönyvekkel kell rendelkeznünk, amelyek tudják, hogy miről beszélnek; tisztáznunk kell minden olyan szót, amelyet nem értünk teljesen; utána kell néznünk az adott témának más odavonatkozó anyagokban és/vagy a tárgy helyszínén; kezelnünk kell az esetleg már meglévő hamis adatainkat, azaz ki kell szűrnünk a hamis adatokat az igazak közül annak alapján, ami az adott időpontban a számunkra igaz. A végeredmény bizonyosság és lehetséges kompetencia lesz. Ez valójában örömteli és értékes tapasztalat lehet. Hasonló ahhoz, mint amikor valaki tüskés bozóton keresztül megmászik egy veszélyes hegyet, ám a csúcson kibukkanva az egész széles világ új látképe tárul fel előtte.

Ha egy civilizáció túl akar élni, akkor az iskoláiban ápolnia kell a tanulási szokásokat és képességeket. Az iskola nem olyan hely, ahová azért tesszük be a gyerekeket, hogy napközben ne legyenek a lábunk alatt. Túlontúl költséges lenne, ha csak erre használnánk. Az iskola nem olyan hely, ahol papagájokat gyártanak. Az iskola az a hely, ahol meg kell tanulnunk tanulni, és ahol a gyerekeket fel lehet készíteni a valóság megértésére, arra, hogy megtanulják kompetensen kezelni a valóságot, és ahol fel lehet őket készíteni arra, hogy átvegyék a holnap világát, azt a világot, ahol a mai felnőttek már-már az öregkorba lépnek, vagy jócskán benne járnak.

A megrögzött bűnöző soha nem tanult meg tanulni. A bíróságok újra és újra megpróbálják megtanítani neki, hogy ha megint elköveti a bűncselekményt, akkor vissza fog kerülni a börtönbe. Legtöbbjük mégis újra elköveti ugyanazt a bűntényt, és ismét visszakerül. Tény, hogy a bűnözők idézik elő egyre több törvény megszavazását. A tisztességes állampolgár az, aki betartja a törvényeket; a bűnözők, meghatározás szerint, nem tartják be a törvényeket: a bűnözők nem képesek tanulni. Semmiféle parancs, utasítás, büntetés vagy erőszak sem fog hatni az olyan lényre, aki nem tudja, hogyan kell tanulni, és nem képes tanulni.

Egy bűnözővé vált kormány – ahogy ez néhányszor már megesett a történelemben – egyik jellemzője az, hogy vezetői nem képesek tanulni: minden történelmi feljegyzés és a józan ész is elárulhatná nekik, hogy az elnyomást katasztrófa követi. Ennek ellenére erőszakos forradalmak kellettek ahhoz, hogy elbánjanak velük, vagy a II. világháború, hogy megszabaduljanak egy Hitler-félétől – és ezek nagyon szomorú események voltak az Emberiség számára. Az ilyenek semmiből sem tanultak. Hamis adatokban lelték örömüket. Minden bizonyítékot és igazságot elutasítottak. Ezért el kellett söpörni őket.

Az őrültek képtelenek tanulni. Rejtett gonosz szándékoktól vezérelve, vagy olyannyira összeroppanva, hogy már nem is képesek gondolkodni, a tények, az igazság és a valóság messze meghaladják felfogóképességüket. Ők a hamis adatok megtestesítői. Nem hajlandók vagy nem képesek igazán érzékelni vagy tanulni.

Személyes és társadalmi problémák tömege fakad abból, ha valaki képtelen vagy nem hajlandó tanulni.

A környezetedben lévők közül néhánynak azért siklott félre az élete, mert nem tudja, hogy hogyan kell tanulni, mert semmit sem tanul meg. Valószínűleg fel tudsz idézni néhány ilyen példát.

Ha nem tudjuk elérni, hogy a körülöttünk élők tanulmányozzanak és megtanuljanak különböző dolgokat, a saját munkánk sokkal nehezebbé válhat, vagy akár túlságosan megterhelővé, túlélési esélyeink pedig erősen lecsökkenhetnek.

Segíthetünk másoknak tanulmányozni és megtanulni dolgokat, még ha csak annyival is, hogy elérhetővé tesszük a számukra szükséges adatokat. Azzal is segíthetünk, ha egyszerűen elismerjük, amit megtanultak. Segíthetünk, még ha csak annyival is, hogy méltányoljuk a kompetencia terén mutatott bárminemű fejlődésüket. Ha valakinek kedve van hozzá, ennél még többet is tehet: segítségére lehet másoknak azzal – anélkül hogy vitákba bonyolódna velük –, hogy segít nekik kezelni a hamis adataikat; segít nekik megtalálni és tisztázni olyan szavakat, amelyeket nem értettek meg; segít nekik megtalálni és kezelni az okokat, amiért nem tanulmányoznak dolgokat, és nem tanulják meg őket.

Mivel az élet nagyrészt abból áll, hogy addig próbálgatunk valamit, amíg végül sikerül, ahelyett hogy leszidnál valakit, aki hibát követ el, inkább derítsd ki, hogyan történt az, hogy hibázott, és nézd meg, tudna-e valamit tanulni belőle.

Időnként magad is meglepődhetsz, amikor egy személy életét sikerül egyszerűen csak azzal kibogoznod, hogy ráveszed, hogy tanulmányozzon és tanuljon meg különböző dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy sok módszer eszedbe jut. És szerintem úgy találod majd, hogy az enyhébbek működnek a legjobban. A világ már így is épp elég kegyetlen az olyan emberekhez, akik képtelenek megtanulni valamit.