17-3. szabály: Légy kompetens! – Gyakorolj!
17. LÉGY KOMPETENS!1
17-3. Gyakorolj!2
Ha megtanulunk valamit, az akkor hozza meg a gyümölcsét, amikor alkalmazzuk. A bölcsességre, természetesen, lehet önmagáért is törekedni – még egyfajta szépség is van benne. De az igazat megvallva, az ember addig soha nem tudhatja igazán, hogy bölcs-e, vagy sem, amíg nem látja az eredményét annak, amikor megpróbálja a bölcsességét alkalmazni.
Minden tevékenység, készség vagy hivatás – árokásás, jogtudomány, műszaki tudományok, főzés vagy bármi –, akármilyen jól tanulmányoztuk is át, végül a döntő próbán mérettetik meg: képesek vagyunk-e CSINÁLNI? Az pedig, hogy csináljuk, gyakorlást igényel.
Azok a kaszkadőrök, akik előzőleg nem gyakorolnak, megsérülnek. A háziasszonyok szintén.
A biztonság nem igazán népszerű téma. Mivel rendszerint olyan intelmek kísérik, mint „Légy óvatos!”, vagy „Menj lassan!”, az emberek korlátok közé szorítva érezhetik magukat. De van egy másik megközelítés is: ha valaki valóban gyakorlott, akkor a hozzáértése és ügyessége olyan szintű lesz, hogy nem kell „óvatosnak lennie” vagy „lassan mennie”. A biztonságos nagy sebességű mozgás csakis gyakorlással válik lehetségessé.
Hozzáértésünket és ügyességünket olyan szintre kell felhoznunk, hogy megfeleljen a kor sebességének, amelyben élünk – ez pedig gyakorlással érhető el.
Lehetséges addig edzeni szemünket, testünket, kezünket és lábunkat, amíg azok – gyakorlással – valahogy „elkezdenek tudni”. Nem kell többé „gondolkodnunk” ahhoz, hogy megrakjuk a kályhát, vagy leparkoljuk a kocsit: egyszerűen MEGTESSZÜK. Bármelyik tevékenységben nagyon sok minden, amit „tehetségnek” tartanak, valójában csak gyakorlás.
Ha nem dolgozunk ki minden egyes mozdulatot, amit valami végzésekor teszünk, és utána nem ismételjük meg újra és újra egészen addig, amíg gondolkodás nélkül – gyorsan és pontosan – végre nem tudjuk hajtani, az balesetekhez vezethet.
A statisztikák megerősítik, hogy a legkevésbé gyakorlottak szenvedik el a legtöbb balesetet.
Ugyanez az alapelv vonatkozik azokra a szakmákra és hivatásokra is, amelyek főképp az elmét használják. Az az ügyvéd, aki nem gyakorolta újra és újra és újra a tárgyalótermi eljárásmódot, lehet, hogy nem tanult meg elég gyorsan kapcsolni ahhoz, hogy szembe tudjon szállni egy per új fordulataival, és elveszíti a pert. A gyakorlatlan, új tőzsdeügynök egy vagyont veszíthet percek alatt. Egy zöldfülű értékesítőnek, aki nem gyakorolta be az eladást, az eladások hiánya miatt felkophat az álla. A helyes megoldás: gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni.
Időnként az ember azt veszi észre, hogy nem tudja alkalmazni azt, amit megtanult. Ha így van, akkor a hiba a helytelen tanulásban, a tanárban vagy a tankönyvben volt. Más az útmutatásokat elolvasni, és néha teljesen más megpróbálni alkalmazni őket.
Néhanapján, ha a gyakorlással semmire sem megyünk, el kell dobnunk a könyvet, és az egészet nulláról kell kezdenünk. A filmek hangrögzítésének területe ilyen volt: ha valaki követte a rendelkezésre álló hangmérnöki szakkönyveket, az eredmény az lett, hogy a madárdal semmivel sem hangzott szebben, mint egy ködkürt – ezért nem lehet érteni néhány filmben, hogy mit mondanak a színészek. A jó hangmérnöknek az egészet saját magának kellett kidolgoznia, hogy végezhesse a munkáját. De ugyancsak a filmezés területén létezik ennek a tökéletes ellentéte is: a filmek világosításáról szóló számos szakkönyv kiváló; ha pontosan követjük őket, gyönyörű jelenetet kapunk.
Sajnálatos – különösen egy felgyorsult technikai társadalomban –, hogy nem minden tevékenység van megfelelően leírva érthető szakkönyvekben. De ennek nem szabad megállítania bennünket. Ha vannak jó szakkönyvek, becsüld meg, és alaposan tanulmányozd át ezeket. Ha nincsenek, akkor gyűjts össze minden elérhető adatot, tanulmányozd át őket, a fennmaradó részt pedig dolgozd ki te.
De az elmélet és az adatok csak akkor bontanak virágot, ha alkalmazzák, méghozzá gyakorlottan alkalmazzák őket.
Veszélyben vagyunk, ha a környezetünkben lévők nem addig gyakorolják a különböző készségeiket, amíg már valóban VÉGEZNI tudják őket. Óriási különbség van az „elég jó” és a professzionális készség és ügyesség között. A szakadékot a gyakorlás hidalja át.
Vedd rá az embereket, hogy az adott dolgot nézzék meg, tanulmányozzák, dolgozzák ki, és aztán csinálják. És amikor már helyesen értik a dolgot, érd el, hogy addig gyakoroljanak, gyakoroljanak és gyakoroljanak, amíg úgy nem tudják csinálni, akár a profik.
Sok élvezet van a szakértelemben, ügyességben és a gyors mozgásban – ezeket biztonságosan csak gyakorlással lehet elérni. Nem túl biztonságos, ha egy nagy sebességű világban lassú emberekkel próbálunk együtt élni.
A boldogsághoz vezető utat
a legjobban kompetens társakkal
együtt lehet megtenni.