1

A bonyolult berendezések, a nagy sebességű gépek és járművek korában az ember, a családja és barátai túlélése nem kis mértékben múlik mások általános kompetenciáján.

A piaci világban, a humán és
természettudományokban,
valamint a kormányzásban
az inkompetencia2 fenyegetheti néhányak, illetve tömegek életét és jövőjét is.

Biztos vagyok benne, hogy sok példát tudnál felhozni ezekre a dolgokra.

Az Emberben mindig volt késztetés sorsának irányítására. A babona, a megfelelő istenek kiengesztelése, a vadászat előtti rituális táncok mind-mind a végzet irányítására tett erőfeszítéseknek tekinthetők – nem számít, mennyire erőtlenek vagy eredménytelenek.

Az Ember csak akkor kezdett el uralkodni környezete felett, amikor megtanult gondolkodni, megtanulta a tudást értékelni és kompetens hozzáértéssel alkalmazni. Az igazi „égi ajándék” talán az a lehetőség volt, hogy kompetens legyen.

A mindennapi elfoglaltságokban és tevékenységekben az Ember tiszteli a hozzáértést és a képességet. Egy hősben vagy sportolóban ezeket majdhogynem bálványozzák.

A valódi kompetencia próbája a végeredmény.

Amilyen mértékben kompetens valaki, olyan mértékben él túl. Amilyen mértékben inkompetens, olyan mértékben pusztul el.

Ösztönözd a kompetencia elérését minden olyan elfoglaltságban, amely megéri a fáradságot. Valahányszor kompetenciát tapasztalsz, dicsérd meg és jutalmazd.

Követeld meg, hogy az emberek magas színvonalon végezzék a teendőiket. Egy társadalom próbája az, hogy te, valamint a családod és a barátaid, biztonságban élhettek-e benne, vagy sem.

A kompetencia alkotórészei közé tartozik a megfigyelés, a tanulás és a gyakorlás.

17-1. Nézz!

Azt lásd, amit látsz, és ne azt, amit valaki mond, hogy látsz.

Amit megfigyelsz, az az, amit te megfigyelsz. Közvetlenül nézz rá a dolgokra, az életre és más emberekre, ne valamiféle előítélet ködén, félelem függönyén vagy valaki más értelmezésén keresztül.

A másokkal való vitatkozás helyett inkább érd el, hogy nézzenek. A legégbekiáltóbb hazugságokat is ki lehet pukkasztani, a legnagyobb színleléseket is le lehet leplezni, a legbonyolultabb rejtélyeket is meg lehet oldani, és a legmeglepőbb felfedezések történhetnek meg egyszerűen azáltal, hogy szelíden ragaszkodunk ahhoz, hogy az illető nézzen.

Amikor a másik úgy találja, hogy a dolgok már-már túlságosan összezavarják, és nehezen elviselhetőek, amikor a gondolatai csak körbe-körbe forognak, akkor vedd rá, hogy egyszerűen lépjen egyet hátra, és nézzen.

Amit talál, az általában nagyon nyilvánvaló – amikor már látja. Ezután tovább tud haladni, és képes lesz kezelni a dolgokat. De ha nem ő maga látja, ha nem ő maga figyeli meg saját maga számára, akkor lehet, hogy kevéssé lesz számára valóságos, és a világ minden utasítása, rendelete és büntetése együttesen sem fogja megoldani a zavarodottságát.

Megmutathatjuk neki, milyen irányba nézzen, és javasolhatjuk, hogy tényleg nézzen: a következtetések már rajta állnak.

A gyermek is, a felnőtt is csak azt látja, amit ő maga lát, és az a valóság a számára.

A valódi kompetencia saját megfigyelőképességünkön alapul. Csak úgy lehet valaki ügyes és biztos valamiben, ha az általa megfigyelt dolgokat tekinti valóságnak.

17-2. Tanulj!

Volt már rá példa, hogy valakinek hamis adatai voltak rólad? Okozott ez neked gondot?

Ez némi elképzelést adhat arról a rombolásról, amelyet a hamis adatok képesek előidézni.

Neked is lehet néhány hamis adatod valaki másról.

A hamis és az igaz adat szétválasztása megértést eredményez.

Egy csomó hamis adat vesz körül bennünket. Rosszindulatú emberek gyártják őket, hogy ezzel saját céljaikat szolgálják. Némelyik csak a tények egyszerű nem ismeretéből származik. A hamis adatok megakadályozhatják az igaz adatok elfogadását.

Valami megtanulásának fő folyamata abból áll, hogy megvizsgáljuk a rendelkezésre álló adatokat, szétválasztjuk az igazat a hamistól, a fontosat a lényegtelentől, és ezáltal olyan következtetésekre jutunk, amelyeket alkalmazni lehet. Ha ezt a módszert követjük, akkor jó úton járunk afelé, hogy kompetensek legyünk.

Minden „igazság” próbája az, hogy számodra igaz-e. Ha, miután megszerezted az adathalmazt, tisztáztál benne minden meg nem értett szót, áttekintetted a helyzetet, és még mindig nem tűnik igaznak, akkor az nem igaz – már ami téged illet. Vesd el! De ha kedved van hozzá, vidd tovább, és vond le a következtetést, hogy a te számodra mi az igazság. Végül is te vagy az, akinek ezeket majd használnia kell, vagy úgy kell döntenie, hogy nem használja őket; te vagy az, akinek ezekkel majd gondolkodnia kell, vagy úgy dönteni, hogy nem gondolkodik velük. Ha valaki vakon elfogad „tényeket” vagy „igazságokat”, csak mert azt mondták neki, hogy el kell fogadnia – olyan „tényeket” és „igazságokat”, amelyek az ő számára nem tűnnek igaznak, sőt egyenesen hamisak –, akkor annak szomorú végeredménye lehet. Ez az út vezet az inkompetencia szemétdombjára.

A tanulás egy másik része azt igényli, hogy egyszerűen emlékezetünkbe véssünk dolgokat – mint például a szavak helyesírását, matematikai táblázatokat és képleteket vagy a megfelelő gombok lenyomásának sorrendjét. Ám még az egyszerű memorizálás során is tudnunk kell, hogy mire való az anyag, és hogy hogyan és mikor használjuk.

A tanulás folyamata nem csupán adatok felhalmozását jelenti még több adat tetejére. Ez olyan folyamat, amely során új megértésekre és a dolgok végzéséhez jobb módszerekre teszünk szert.

Azok, akik boldogulnak az életben, igazából soha nem hagyják abba a dolgok tanulmányozását és megtanulását. A kompetens mérnök lépést tart az új módszerekkel; a jó sportoló folyamatosan figyelemmel kíséri sportágának fejlődését; minden jó szakember kéznél tart egy halom szakkönyvet, és tájékozódik belőlük.

Az új habverő- vagy mosógéptípus, a legújabb autó mind igényel némi tanulmányozást és tanulást, mielőtt kompetensen működtetni tudnánk. Amikor az emberek ezt a tanulmányozást elhagyják, konyhai balesetek történnek, és véres roncshalmazok jelennek meg az utakon.

Igencsak pökhendi fickó az, aki azt gondolja, hogy nincs már mit tanulnia az életben. Veszélyesen vak az az ember, aki nem tudja levetni előítéleteit és hamis adatait, és nem tudja őket olyan tényekkel és igazságokkal felváltani, amelyek megfelelőbben tudják segíteni a saját életét, és mindenki másét.

Lehet úgy tanulmányozni valamit, hogy valóban megtanuljuk, és használni is tudjuk azt, amit megtanulunk. Ez röviden a következőkből áll: olyan tanárral és/vagy tankönyvekkel kell rendelkeznünk, amelyek tudják, hogy miről beszélnek; tisztáznunk kell minden olyan szót, amelyet nem értünk teljesen; utána kell néznünk az adott témának más odavonatkozó anyagokban és/vagy a tárgy helyszínén; kezelnünk kell az esetleg már meglévő hamis adatainkat, azaz ki kell szűrnünk a hamis adatokat az igazak közül annak alapján, ami az adott időpontban a számunkra igaz. A végeredmény bizonyosság és lehetséges kompetencia lesz. Ez valójában örömteli és értékes tapasztalat lehet. Hasonló ahhoz, mint amikor valaki tüskés bozóton keresztül megmászik egy veszélyes hegyet, ám a csúcson kibukkanva az egész széles világ új látképe tárul fel előtte.

Ha egy civilizáció túl akar élni, akkor az iskoláiban ápolnia kell a tanulási szokásokat és képességeket. Az iskola nem olyan hely, ahová azért tesszük be a gyerekeket, hogy napközben ne legyenek a lábunk alatt. Túlontúl költséges lenne, ha csak erre használnánk. Az iskola nem olyan hely, ahol papagájokat gyártanak. Az iskola az a hely, ahol meg kell tanulnunk tanulni, és ahol a gyerekeket fel lehet készíteni a valóság megértésére, arra, hogy megtanulják kompetensen kezelni a valóságot, és ahol fel lehet őket készíteni arra, hogy átvegyék a holnap világát, azt a világot, ahol a mai felnőttek már-már az öregkorba lépnek, vagy jócskán benne járnak.

A megrögzött bűnöző soha nem tanult meg tanulni. A bíróságok újra és újra megpróbálják megtanítani neki, hogy ha megint elköveti a bűncselekményt, akkor vissza fog kerülni a börtönbe: legtöbbjük mégis újra elköveti ugyanazt a bűntényt, és ismét visszakerül. Tény, hogy a bűnözők idézik elő egyre több törvény megszavazását. A tisztességes állampolgár az, aki betartja a törvényeket; a bűnözők, meghatározás szerint, nem tartják be a törvényeket: a bűnözők nem képesek tanulni. Semmiféle parancs, utasítás, büntetés vagy erőszak sem fog hatni az olyan lényre, aki nem tudja, hogyan kell tanulni, és nem képes tanulni.

Egy bűnözővé vált kormány – ahogy ez néhányszor már megesett a történelemben – egyik jellemzője az, hogy vezetői nem képesek tanulni: minden történelmi feljegyzés és a józan ész is elárulhatná nekik, hogy az elnyomást katasztrófa követi. Ennek ellenére erőszakos forradalmak kellettek ahhoz, hogy elbánjanak velük, vagy a II.  világháború, hogy megszabaduljanak egy Hitler-félétől – és ezek nagyon szomorú események voltak az Emberiség számára. Az ilyenek semmiből sem tanultak. Hamis adatokban lelték örömüket. Minden bizonyítékot és igazságot elutasítottak. Ezért el kellett söpörni őket.

Az őrültek képtelenek tanulni. Rejtett gonosz szándékoktól vezérelve, vagy olyannyira összeroppanva, hogy már nem is képesek gondolkodni, a tények, az igazság és a valóság messze meghaladják felfogóképességüket. Ők a hamis adatok megtestesítői. Nem hajlandók vagy nem képesek igazán érzékelni vagy tanulni.

Személyes és társadalmi problémák tömege fakad abból, ha valaki képtelen vagy nem hajlandó tanulni.

A környezetedben lévők közül néhánynak azért siklott félre az élete, mert nem tudja, hogy hogyan kell tanulni, mert semmit sem tanul meg. Valószínűleg fel tudsz idézni néhány ilyen példát.

Ha nem tudjuk elérni, hogy a körülöttünk élők tanulmányozzanak és megtanuljanak különböző dolgokat, a saját munkánk sokkal nehezebbé válhat, vagy akár túlságosan megterhelővé, túlélési esélyeink pedig erősen lecsökkenhetnek.

Segíthetünk másoknak tanulmányozni és megtanulni dolgokat, még ha csak annyival is, hogy elérhetővé tesszük a számukra szükséges adatokat. Azzal is segíthetünk, ha egyszerűen elismerjük, amit megtanultak. Segíthetünk, még ha csak annyival is, hogy méltányoljuk a kompetencia terén mutatott bárminemű fejlődésüket. Ha valakinek kedve van hozzá, ennél még többet is tehet: segítségére lehet másoknak azzal – anélkül hogy vitákba bonyolódna velük –, hogy segít nekik kezelni a hamis adataikat; segít nekik megtalálni és tisztázni olyan szavakat, amelyeket nem értettek meg; segít nekik megtalálni és kezelni az okokat, amiért nem tanulmányoznak dolgokat, és nem tanulják meg őket.

Mivel az élet nagyrészt abból áll, hogy addig próbálgatunk valamit, amíg végül sikerül, ahelyett hogy leszidnál valakit, aki hibát követ el, inkább derítsd ki, hogyan történt az, hogy hibázott, és nézd meg, tudna-e valamit tanulni belőle.

Időnként magad is meglepődhetsz, amikor egy személy életét sikerül egyszerűen csak azzal kibogoznod, hogy ráveszed, hogy tanulmányozzon és tanuljon meg különböző dolgokat. Biztos vagyok benne, hogy sok módszer eszedbe jut. És szerintem úgy találod majd, hogy az enyhébbek működnek a legjobban. A világ már így is épp elég kegyetlen az olyan emberekhez, akik képtelenek megtanulni valamit.

17-3. Gyakorolj!3

Ha megtanulunk valamit, az akkor hozza meg a gyümölcsét, amikor alkalmazzuk. A bölcsességre, természetesen, lehet önmagáért is törekedni – még egyfajta szépség is van benne. De az igazat megvallva, az ember addig soha nem tudhatja igazán, hogy bölcs-e, vagy sem, amíg nem látja az eredményét annak, amikor megpróbálja a bölcsességét alkalmazni.

Minden tevékenység, készség vagy hivatás – árokásás, jogtudomány, műszaki tudományok, főzés vagy bármi –, akármilyen jól tanulmányoztuk is át, végül a döntő próbán mérettetik meg: képesek vagyunk-e CSINÁLNI? Az pedig, hogy csináljuk, gyakorlást igényel.

Azok a kaszkadőrök, akik előzőleg nem gyakorolnak, megsérülnek. A háziasszonyok szintén.

A biztonság nem igazán népszerű téma. Mivel rendszerint olyan intelmek kísérik, mint „Légy óvatos!”, vagy „Menj lassan!”, az emberek korlátok közé szorítva érezhetik magukat. De van egy másik megközelítés is: ha valaki valóban gyakorlott, akkor a hozzáértése és ügyessége olyan szintű lesz, hogy nem kell „óvatosnak lennie” vagy „lassan mennie”. A biztonságos nagy sebességű mozgás csakis gyakorlással válik lehetségessé.

Hozzáértésünket és ügyességünket olyan szintre kell felhoznunk, hogy megfeleljen a kor sebességének, amelyben élünk – ez pedig gyakorlással érhető el.

Lehetséges addig edzeni szemünket, testünket, kezünket és lábunkat, amíg azok – gyakorlással – valahogy „elkezdenek tudni”. Nem kell többé „gondolkodnunk” ahhoz, hogy megrakjuk a kályhát, vagy leparkoljuk a kocsit: egyszerűen MEGTESSZÜK. Bármelyik tevékenységben nagyon sok minden, amit „tehetségnek” tartanak, valójában csak gyakorlás.

Ha nem dolgozunk ki minden egyes mozdulatot, amit valami végzésekor teszünk, és utána nem ismételjük meg újra és újra egészen addig, amíg gondolkodás nélkül – gyorsan és pontosan – végre nem tudjuk hajtani, az balesetekhez vezethet.

A statisztikák megerősítik, hogy a legkevésbé gyakorlottak szenvedik el a legtöbb balesetet.

Ugyanez az alapelv vonatkozik azokra a szakmákra és hivatásokra is, amelyek főképp az elmét használják. Az az ügyvéd, aki nem gyakorolta újra és újra és újra a tárgyalótermi eljárásmódot, lehet, hogy nem tanult meg elég gyorsan kapcsolni ahhoz, hogy szembe tudjon szállni egy per új fordulataival, és elveszíti a pert. A gyakorlatlan, új tőzsdeügynök egy vagyont veszíthet percek alatt. Egy zöldfülű értékesítőnek, aki nem gyakorolta be az eladást, az eladások hiánya miatt felkophat az álla. A helyes megoldás: gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni.

Időnként az ember azt veszi észre, hogy nem tudja alkalmazni azt, amit megtanult. Ha így van, akkor a hiba a helytelen tanulásban, a tanárban vagy a tankönyvben volt. Más az útmutatásokat elolvasni, és néha teljesen más megpróbálni alkalmazni őket.

Néhanapján, ha a gyakorlással semmire sem megyünk, el kell dobnunk a könyvet, és az egészet nulláról kell kezdenünk. A filmek hangrögzítésének területe ilyen volt: ha valaki követte a rendelkezésre álló hangmérnöki szakkönyveket, az eredmény az lett, hogy a madárdal semmivel sem hangzott szebben, mint egy ködkürt – ezért nem lehet érteni néhány filmben, hogy mit mondanak a színészek. A jó hangmérnöknek az egészet saját magának kellett kidolgoznia, hogy végezhesse a munkáját. De ugyancsak a filmezés területén létezik ennek a tökéletes ellentéte is: a filmek világosításáról szóló számos szakkönyv kiváló; ha pontosan követjük őket, gyönyörű jelenetet kapunk.

Sajnálatos – különösen egy felgyorsult technikai társadalomban –, hogy nem minden tevékenység van megfelelően leírva érthető szakkönyvekben. De ennek nem szabad megállítania bennünket. Ha vannak jó szakkönyvek, becsüld meg, és alaposan tanulmányozd át ezeket. Ha nincsenek, akkor gyűjts össze minden elérhető adatot, tanulmányozd át őket, a fennmaradó részt pedig dolgozd ki te.

De az elmélet és az adatok csak akkor bontanak virágot, ha alkalmazzák, méghozzá gyakorlottan alkalmazzák őket.

Veszélyben vagyunk, ha a környezetünkben lévők nem addig gyakorolják a különböző készségeiket, amíg már valóban VÉGEZNI tudják őket. Óriási különbség van az „elég jó” és a professzionális készség és ügyesség között. A szakadékot a gyakorlás hidalja át.

Vedd rá az embereket, hogy az adott dolgot nézzék meg, tanulmányozzák, dolgozzák ki, és aztán csinálják. És amikor már helyesen értik a dolgot, érd el, hogy addig gyakoroljanak, gyakoroljanak és gyakoroljanak, amíg úgy nem tudják csinálni, akár a profik.

Sok élvezet van a szakértelemben, ügyességben és a gyors mozgásban – ezeket biztonságosan csak gyakorlással lehet elérni. Nem túl biztonságos, ha egy nagy sebességű világban lassú emberekkel próbálunk együtt élni.

A boldogsághoz vezető utat
a legjobban kompetens társakkal
együtt lehet megtenni.

1. 1. kompetens: képes jól végezni azokat a dolgokat, amelyeket csinál; rátermett; jártas abban, amivel foglalkozik; olyan, aki megfelel a saját tevékenysége szabta követelményeknek.
2. 2. inkompetencia: kellő tudás, szakértelem vagy képesség hiánya; hozzá nem értés; a rátermettség hiánya; nagy hibák
   vagy baklövések elkövetésére való hajlam; ügyetlenség.
3. 3. gyakorol: valamit újra és újra elvégez, hogy elsajátítson valamilyen jártasságot, vagy tökéletesítse azt.