A ma gyermekeiből lesz a holnap civilizációja. Napjainkban világra hozni egy gyereket kissé olyan, mintha az oroszlán barlangjába dobnánk. A gyerekek nem tudják kezelni a környezetüket,1 és nincsenek valódi erőforrásaik. A boldoguláshoz szeretetre és segítségre van szükségük.

E probléma megvitatása kényes dolog. Arra, hogy hogyan neveljünk vagy ne neveljünk egy gyereket, majdnem annyi elmélet van, ahány szülő. Viszont, ha valaki rosszul csinálja, az sok bánatot eredményezhet, és még az illető saját idősebb éveit is megnehezítheti. Néhányan megpróbálják úgy nevelni a gyerekeket, ahogy őket nevelték; mások épp az ellenkezőjét próbálják; sokan ahhoz az elképzeléshez ragaszkodnak, hogy a gyerekeket egyszerűen hagyni kell, hadd nőjenek maguktól. Ezek közül egyik sem garantálja a sikert. Az utóbbi módszer alapja azon materialista2 elképzelés, miszerint a gyerek fejlődése az emberi faj evolúciós3 fejlődéséhez hasonlítható; hogy valamely varázslatos és megmagyarázhatatlan módon, ahogy a gyerek idősebb lesz, az „idegei meg fognak érni”, és az eredmény egy erkölcsös,4 jó magaviseletű felnőtt lesz. Habár az elmélet könnyen cáfolható – egyszerűen csak vegyük észre a bűnözők hatalmas tömegét, akiknek valahogy mégsem értek meg az idegei –, ez lusta módja a gyereknevelésnek, és némileg népszerű. Civilizációd jövőjéről vagy idősebb éveidről viszont nem gondoskodik.

Egy gyerek kissé olyan, mint egy tiszta lap. Ha rossz dolgokat írsz rá, akkor rossz dolgokat olvashatsz le róla. De a gyerek, a lappal ellentétben, önmagától is képes elkezdeni írni: s leginkább a már leírtakat írja majd. A problémát az is bonyolítja, hogy bár a legtöbb gyerek képes nagyon erkölcsös lenni, néhányan elmebetegen jönnek a világra, sőt ma már olyanok is vannak, akik kábítószerfüggőként – bár az ilyen esetek ritka kivételek.

Semmi jóra nem vezet, ha a gyereket megpróbáljuk „megvásárolni” azzal, hogy játék- és ajándéközönnel árasztjuk el, vagy megpróbáljuk megfojtani, illetve védelmezni a szeretetünkkel; az eredmény elég szörnyű lehet.

El kell döntenünk, hogy mit akarunk, mi legyen a gyerekből. Ezt több dolog is befolyásolja: a) alapjában véve mivé képes válni veleszületett alkatának és a benne rejlő képességeknek köszönhetően; b) maga a gyerek valójában mi szeretne lenni; c) mi mit szeretnénk, mi legyen belőle; d) a rendelkezésre álló erőforrások. De ne feledjük, bármilyen következtetésre jutunk is ezen a módon, a gyerek nem fog jól túlélni, ha végül nem válik önállóvá és nagyon erkölcsössé. Másként a végeredmény alighanem teher lesz mindenki számára, beleértve saját magát is.

Bármennyire is szeretjük a gyereket, ne feledjük, hogy hosszú távon nem tud jól túlélni, ha nem indítjuk el a túléléshez vezető úton. Nem a véletlen műve lesz, ha rossz útra téved: a jelenkori társadalmat úgy alakították ki, hogy a gyerek kudarcot valljon.

Rendkívül sokat segít, ha eléred, hogy a gyerek megértse az itt szereplő szabályokat,5 és beleegyezzen követésükbe.

Valóban működőképesnek az bizonyul, ha egyszerűen megpróbálunk a gyerek barátja lenni. Kétségtelenül igaz, hogy a gyereknek szüksége van barátokra. Igyekezz rájönni, hogy mi a gyerek valódi problémája, és próbálj segíteni neki megoldani, anélkül hogy szétzúznád a saját megoldásait. Figyeld meg őket; és ez még a csecsemőkre is vonatkozik. Hallgasd meg, amit a gyerekek az életükről elmondanak neked. Hagyd, hogy ők segítsenek – ha nem hagyod, nyomasztani fogja őket a lekötelezettség6 érzése, amelyet aztán magukba kell fojtaniuk.

Hatalmas segítséget jelent majd a gyerek számára, ha eléred, hogy megértse ezt a boldogsághoz vezető utat, egyetértsen vele, és kövesse is. Ez óriási hatással lehet a túlélésére – és a tiédre is.

A gyerek szeretet nélkül igazából nem boldogul. A legtöbbjük bőségesen tud szeretetet adni cserébe.

A boldogsághoz vezető úton
ott van a gyerekek szeretete és segítése
a csecsemőkortól a felnőttkor küszöbéig.

1. 1. környezet: az embert körülvevő dolgok; a körülöttünk lévő anyagi dolgok; a terület, ahol valaki él; az élő dolgok, tárgyak, terek és erők, amelyekkel valaki együtt él, akár közel, akár távol vannak.
2. 2. materialista: az a vélemény, amely szerint csak fizikai anyag létezik.
3. 3. evolúciós: ahhoz a nagyon régi elmélethez kapcsolódó, amely azt állítja, hogy minden növény és állat egyszerűbb formákból fejlődött ki, és a környezetük alakította ki őket, nem pedig tervezték vagy teremtették őket.
4. 4. erkölcsös: képes megkülönböztetni a helyes viselkedést a helytelentől; ennek megértése alapján
   határozó és cselekvő.
5. 5. szabályok: olyan kijelentések, amelyek valamilyen elvet vagy elveket, illetve valamilyen cselekvésmódot tanácsolnak vagy fektetnek le a viselkedésre vonatkozóan; viselkedésre vonatkozó, követendő útmutatások.
6. 6. lekötelezettség: olyan állapot, amikor valakinek tartozunk valamivel cserébe a tőle kapott dolgokért, szívességekért vagy szolgálatokért.