1

12-1. Légy jó megjelenésű!

Néhány emberben olykor fel sem merül – minthogy napjaikat nem önmaguk nézegetésével kell eltölteniük –, hogy ők is részét alkotják az összképnek és mások megjelenésének. És néhányan nem veszik észre, hogy mások a megjelenésük alapján ítélik meg őket.

Bár a ruhák drágák lehetnek, a szappant és a testápoláshoz szükséges más eszközöket nem olyan nehéz beszerezni. A módszerekre olykor nehéz rátalálni, de azért ki lehet őket alakítani.

Egyes társadalmakban, ha azok barbárok vagy nagyon degradáltak, akár az is divat lehet, ha valaki úgy néz ki, hogy az bántja a közösség ízlését. Valójában ez az önbecsülés hiányának a tünete.

Testedzés és munkavégzés közben nagyon összepiszkolódhatunk. De ez még nem jelenti azt, hogy nem mosakodhatunk meg. Például egyes európai és angol munkásoknak még munkavégzés közben is sikerül ízléses megjelenést nyújtaniuk. Megfigyelhető, hogy néhány eredményes sportoló annak ellenére is jól néz ki, hogy csuromvizes az izzadságtól.

Az ápolatlan emberekkel elcsúfított környezetnek alig észlelhető, de lehangoló hatása lehet az ember moráljára.2

Ösztönözd a körülötted élőket is a jó megjelenésre azzal, hogy megdicséred őket, amikor jól néznek ki; ha pedig nem néznek ki jól, akkor finoman segíts nekik a problémáik megoldásában. Ez mind az önbecsülésüket, mind a moráljukat javíthatja.

12-2. Viseld gondját saját területednek!

Amikor az emberek rendetlenné teszik saját dolgaikat és területüket, ez átterjedhet a tiédre is.

Amikor az emberek képtelennek tűnnek arra, hogy a saját dolgaiknak és területüknek gondját viseljék, ez annak az érzésnek a tünete, hogy nem igazán tartoznak oda, és nem igazán birtokolják saját dolgaikat. Gyerekkorukban az „ajándékba kapott” dolgokkal túl sok figyelmeztetés és kikötés járt együtt, vagy a testvéreik, illetve a szüleik elvették azokat tőlük. És valószínűleg nem érezték úgy, hogy örülnek a jelenlétüknek.

Az ilyen emberek dolgai, szobái és munkaterületei, valamint a járművei arról árulkodnak, hogy igazából nincsenek senki tulajdonában sem. Vagy – ami még rosszabb – időnként egyfajta dühöngés figyelhető meg náluk a tulajdonnal szemben. A vandalizmus3 ennek egyik megnyilvánulása: a „gazdátlan” házat vagy autót hamar tönkreteszik.

Azoknak, akik alacsony jövedelműek számára építenek és próbálnak fenntartani olcsó házakat, gyakran okoz csalódást, hogy milyen gyorsan be tud következni e házak pusztulása. A szegények – meghatározás szerint – keveset vagy semmit sem birtokolnak. Sokféle zaklatásnak kitéve még olyan érzésük is támadhat, hogy sehová sem tartoznak.

De akár gazdagok, akár szegények, és bármi is az oka, azok az emberek, akik nem törődnek a dolgaikkal és a területükkel, a körülöttük élőknek is zavart okozhatnak. Biztos vagyok benne, hogy fel tudsz idézni ilyen eseteket.

Kérdezd meg ezektől az emberektől, hogy mit birtokolnak igazán az életben, és hogy tényleg oda tartoznak-e, ahol vannak, s néhány meglepő választ fogsz kapni. És ezzel sokat segítesz is nekik.

A dolgok és területek rendben tartásának készségét meg lehet tanítani. Újdonságként érhet valakit az a gondolat, hogy ha valamit elővesz, használat után vissza kell tennie ugyanarra a helyre, hogy újra meg lehessen találni; néhányan idejük felét csak azzal töltik, hogy dolgokat keresgélnek. Az a kis idő, amelyet rendrakásra fordítunk, megtérülhet a felgyorsult munkában: ez tehát nem időpazarlás, ahogy néhányan hiszik.

A saját dolgaid és területeid védelme érdekében érd el, hogy mások is viseljék gondját az övéknek.

12-3. Segíts gondját viselni a bolygónak!

Nagyon nagynak, némelyek számára egyenesen irreálisnak tűnhet az az elképzelés, hogy a bolygó részben az övék is, illetve hogy tudnak segíteni, és kell is segíteniük gondját viselni. Pedig manapság, ami a világ másik felén történik, még akkor is, ha olyan nagyon távol, kihathat a saját otthonodban történő dolgokra.

A Vénuszra küldött űrszondák legújabb felfedezései kimutatták, hogy saját világunk olyan mértékben leromolhat, hogy nem lesz képes többé az élet fenntartására. És lehetséges, hogy ez még a mi életünkben meg fog történni.

Vágj ki túl sok erdőt, szennyezz be túl sok folyót és tengert, tedd tönkre a légkört – és nekünk annyi. A felszíni hőmérséklet perzselően forróvá, az eső kénsavvá válhat. Minden élet elpusztulhat.

Feltehetjük a kérdést: „Még ha ez igaz is volna, mit tehetnék én ellene?” Nos, ha egyszerűen csak összeráncolnánk a szemöldökünket, amikor az emberek olyan dolgokat tesznek, amelyekkel a bolygót rongálják, már ezzel is tennénk valamit. Már azzal is tennénk valamit, ha csupán az lenne a véleményünk, hogy egyszerűen nem helyes tönkretenni a bolygót, és ezt meg is említenénk.

A bolygóról való gondoskodás saját házunk táján kezdődik. Kiterjed arra a területre, amelyen áthaladunk, miközben iskolába vagy munkába megyünk. Magában foglalja az olyan helyeket is, ahová kirándulni vagy üdülni megyünk. A talajt és a vízkészletet beszennyező szemét, a könnyen tüzet fogó, elszáradt bozót mind-mind olyan dolgok, amelyekhez nem szükséges hozzájárulnunk, és amelyek ellen az egyébként tétlen pillanatokban tehetünk valamit. Egy fa elültetése elég kis dolognak tűnhet, de ez már valami.

Néhány országban az idős emberek és a munkanélküliek nem omlanak össze idegileg a tétlen ücsörgéstől: alkalmazzák őket a kertek, a parkok és az erdők gondozására, a szemét felszedésére, és hogy kicsit szebbé tegyék a világot. A bolygó gondozására fordítható erőforrásokban nincs hiány. De többnyire figyelmen kívül hagyják őket. Szembeötlő, hogy az USA-ban az 1930-as években létrehozott Polgári Környezetvédelmi Alakulat – amelyet azzal a céllal szerveztek meg, hogy hasznosítsák a nem foglalkoztatott katonatisztek és fiatalok energiáit – e válságtól sújtott időszakban a nagyszabású kezdeményezések között azon kevesek egyike volt, már ha nem az egyetlen, amely messze több jólétet teremtett az állam számára, mint amennyi pénzt ráköltöttek. Hatalmas területeket erdősítettek újra, és más olyan értékes dolgokat is tettek, amelyekkel gondját viselték a bolygó USA-beli részének. Szembeötlő, hogy a Polgári Környezetvédelmi Alakulat ma már nem létezik. Azt a keveset azonban mi is megtehetjük, hogy véleményünkkel csatlakozunk ahhoz, hogy az ilyen kezdeményezések megérik a fáradságot, és támogatjuk azokat a véleményformáló személyeket és szervezeteket, akik és amelyek környezetvédelmi munkát folytatnak.

Technológiában nincs hiány. Ám a technológia és annak alkalmazása pénzbe kerül. Pénz pedig akkor áll rendelkezésre, ha ésszerű gazdasági irányelveket követnek: olyan irányelveket, amelyek nem csak arra jók, hogy mindenkit büntessenek. Léteznek ilyen irányelvek.

Sok mindent tehetünk azért, hogy segítsük gondját viselni a bolygónak. Ez azzal a gondolattal kezdődik, hogy ezt meg kellene tennünk. A következő lépés pedig az lenne, hogy másoknak is javasoljuk, hogy ők is ezt tegyék.

Az Ember képessé vált a bolygó megsemmisítésére. Fel kell juttatni arra a szintre, hogy képes legyen megmenteni, és ennek érdekében cselekedni is kezd.

Végtére is, a bolygó ad szilárd talajt a lábunk alá.

Ha mások nem segítenek megóvni és jobbá tenni a környezetet,
lehet, hogy a boldogsághoz vezető útnak – amelyen
haladhatnánk – egyáltalán nem lesz alapja.

1. 1. óv: megakadályozza, hogy kárt tegyenek benne; véd.
2. 2. morál: valamely egyén vagy csoport szellemi és érzelmi beállítottsága; jó közérzet; hajlandóság arra, hogy kitartsunk; a közös cél érzése.
3. 3. vandalizmus: köz- vagy magántulajdon, különösen valami szép vagy művészi dolog szándékos és rosszindulatú szétrombolása.