A tolerancia jó alapkő az emberi kapcsolatok építéséhez. Ha valaki végigtekint azon a mészárláson és szenvedésen, amelyet a vallási intolerancia okozott az emberiség egész történelme során, és még a modern korokba nyúlóan is, akkor láthatja, hogy az intolerancia nagyon túlélésellenes tevékenység.

A vallási tolerancia nem azt jelenti, hogy nem juttathatjuk kifejezésre saját hitünket. Viszont azt igenis jelenti, hogy a másik vallásos hitének és meggyőződésének aláásására vagy megtámadására irányuló törekvés mindig is egyenes út volt a bajba.

A filozófusok az ókori görögök óta vitáztak egymással Isten, az Ember és a világmindenség természetéről. A szaktekintélyek véleménye hullámzik: most éppen a „mechanizmus”1 és a „materializmus”2 filozófiái vannak divatban, melyek gyökerei egészen az ókori Egyiptomig és Görögországig nyúlnak vissza. Azt próbálják hangoztatni, hogy minden csak anyag, és átsiklanak afölött – bármilyen jól hangozzanak is az evolúcióra vonatkozó magyarázataik –, hogy ez még mindig nem zárja ki egyéb, esetleg szerepet játszó tényezők lehetőségét, amelyek az olyan dolgokat, mint az evolúció, esetleg csak eszközként használják. Ma ezek a „hivatalos” filozófiák, és még iskolákban is tanítják őket. Megvannak a saját fanatikusaik, akik mások hitét és vallását támadják: az eredmény intolerancia és harc lehet.

Ha az i. e. ötödik század vagy még régebb óta a legragyogóbb elmék közül egyik sem volt soha képes egyetértésre jutni a vallás vagy a vallásellenesség témájában, akkor ez olyan küzdőtér az emberek között, amelytől jobb távol tartani magunkat.

A harcok e tengeréből egy nagyszerű alapelv emelkedett ki: a jog ahhoz, hogy az ember abban higgyen, amiben akar.

A „hit” és a „vallásos meggyőződés” nem feltétlenül engedelmeskedik a logikának: még csak logikátlannak sem lehet őket nyilvánítani. Ezek egymástól nagyon távol álló dolgok lehetnek.

Minden tanács, amelyet ebben a témában másoknak adhatunk, akkor a legbiztonságosabb, ha egyszerűen csak hangsúlyozzuk a jogot ahhoz, hogy az ember abban higgyen, amiben akar. Szabadon bemutathatjuk hitünket másoknak, hogy fogadják el. Ám veszélyben vagyunk, ha támadjuk mások hitét, és még sokkal inkább veszélyben vagyunk, ha más embereket vallásos meggyőződésük miatt támadunk, és ártani próbálunk nekik.

Az Ember rengeteg vigaszt és örömöt talált vallásaiban az emberiség hajnala óta. Még napjaink „mechanistája” és „materialistája” is erősen hasonlít a régi idők papjaihoz, ahogyan a dogmáit terjeszti.

A hit nélküli emberek igen szánalmas teremtmények. Akár adhatunk is nekik valamit, amiben hihetnek. De amikor van vallásos hitük, add meg nekik a tiszteletet.

A boldogsághoz vezető út
viszályokkal lesz tele,
ha nem tiszteljük mások
vallásos hitét.

1. 1. mechanizmus: az a nézet, hogy minden élet csupán mozgásban lévő anyag, és teljes mértékben megmagyarázható fizikai törvényekkel. E nézetet Leukipposz és Démokritosz (i. e. 460–370) – akik maguk az egyiptomi mitológiából vehették át – fejlesztette tovább. E filozófia támogatói úgy érezték, hogy figyelmen kívül kell hagyniuk a vallást, mert nem tudták matematikává egyszerűsíteni. Miután vallásos érdekcsoportok támadták őket, ők válaszul a vallásokat támadták. Robert Boyle (1627–1691), a Boyle–Mariotte-törvény felfedezője a fizikában, cáfolta ezt, felvetve azt a kérdést, hogy létezhetett-e a természetben olyan terv, mint a mozgásban lévő anyag.
2. 2. materializmus: az az elmélet, amely az univerzumot olyan szilárd tárgyakból állónak tekinti, mint például a kövek, legyenek azok nagyon nagyok vagy nagyon kicsik. Ezek az elméletek magyarázataikkal megpróbálják csökkenteni egyes dolgok jelentőségét, mint például az elme, azt állítva, hogy ezek fizikai dolgokra vagy a fizikai dolgok mozgására redukálhatók.
   A materializmus egy nagyon régi elképzelés. Vannak más elképzelések is.