A CLUB DESAFÍO SEGÍT A HONDURASI FIATALOKNAK SZEMBESZÁLLNI A DROGOKKAL ÉS A BANDÁKKAL
Eduardo Sabillon szenvedélyesen dolgozik azon, hogy Az út a boldogsághoz‑zal elérje hazája, Honduras fiataljait, és hogy távol tartsa őket a bandák és a bűnözés világától.
Eduardo Sabillon a hondurasi Santa Bárbara megye egyik kis falujában született. Már fiatalon is szenvedélyesen segítette a fiatalokat, majd tanár lett belőle.
„Hondurasban több mint 800 000 fiatal van, akiket „niniknek” hívnak. Nem járnak iskolába, nem dolgoznak.” – mondja Sabillon. Ezeket a fiatalokat bandák próbálják magukhoz csábítani, néha még kilencéveseket is. És miután bekerülnek egy bandába, szinte lehetetlen kihozni őket.
Amikor Sabillon egy Santa Bárbara-i középiskola igazgatójaként értesült róla, hogy a bandák cracket árulnak a faluban, megpróbálta megtalálni a módját annak, hogyan tudná elérni ezeket a fiatalokat. „Ekkor jött a Club Desafío ötlete – a hajlíthatatlanok klubja.”
Klubot alapított a középiskolák veszélyeztetett diákjai számára. Azonban látta, hogy ennél többre van szükség. „A megelőzés jó, de nem elég. Szükségünk van valamire, ami helyreállítja az értékeket.” Amikor rátalált Az út a boldogsághoz‑ra, az gyorsan a klub programjának szerves részévé vált.
Majd mivel a tanulókkal való közös munka során aratott sikere megkívánta, hogy megsokszorozza a kinyúlását, tanárokat kezdett kiképezni. „Így indítottam útjára ezt a társadalmi tudatosságot teremtő mozgalmat.”
Miután a Santa Bárbara‑i oktatási miniszter tudomást szerzett Sabillon munkásságról, rögtön kiterjesztette a programot az egész államra, amelynek eredményeként a TWTH az összes polgári iskola tananyagának része lett. További megyék is megismerték és bevezették a programot, amelynek köszönhetően országszerte több mint 600 iskolában érték el vele a fiatalokat.
Hogy elérje a szülőket, Sabillon az Escuela Para Padresban (szülők iskolája) kezdett szemináriumokat tartani. A havi rendszerességgel megtartott szemináriumok eredményeként a szülők és gyerekeik alkalmazni kezdték a szabályokat. Majd különböző egyházfelekezetek lelkészei fejezték ki érdeklődésüket a TWTH anyagai iránt, hogy azok segítségével nevelhessék egyházuk fiataljait, így hamarosan ők is részt vettek a szemináriumokon.
Hondurasban több mint 100 000 embert részesítettek oktatásban Az út a boldogsághoz füzeteinek használatával.
De hogyan lehetne elérni a leginkább veszélyben lévő niniket, azokat akiket már berángattak a bandákba? Sabillon útjára indított egy projektet, amelyben olyan falfestményeket készítettek a ninik kedvenc törzshelyein, amelyek a TWTH‑szabályok témáit jelenítették meg. A ninik nemcsak a falfestmények elkészítésében segítettek, hanem a területek kitakarításában és magasabb színvonalra emelésében is.
Sabillon és csapata együttműködött a kormány Országos Megelőzési Programjával (PNP) is, amely azokban a „vörös zónákban” dolgozott, ahova csak a fegyveres katonák léphettek be. Miután a PNP‑t kiképezték a TWTH‑ra, Az út a boldogsághoz‑t elkezdték szolgáltatni a „vörös zónákban”.
„Változás történik: az emberek nagyobb biztonságot éreznek. Tele vannak reménnyel, és optimisták azzal kapcsolatban, hogy az ország sorsa jobbra fordul. Tesznek azért, hogy a helyzet megváltozzon, és meg is változtatják.” Sabillon szavait az ország gyilkossági rátájának 25%‑os csökkenése is alátámasztja.
Ha többet akar megtudni Sabillon munkájáról, nézze meg a róla szóló dokumentumfilmet a Scientology.tv/ESabillon oldalon.